🏺 A dice rövid története
Az ökölcsontoktól és az ősi kockáktól a műanyag poliéderig, egy modern játékasztalon.
Dice idősebb, mint a legtöbb játék még meg tudjuk nevezni. A pontos születési helyet nehéz leírni, mert az emberek különböző helyeken felfedezték ugyanazt a hasznos ötletet: jelöljön meg egy kis tárgyat, dobja azt, és hagyja, hogy a véletlen válasszon egy eredményt.
A kocka előtt
Néhány legkorábbi randomizátor nem gyártott kocka egyáltalán. Emberek dobott állat ujjcsontok, kagyló, botok és más tárgyak, amelyek különböző nyugalmi pozíciók lehet olvasni, mint a különböző eredmények. Az ujjcsontok különösen kényelmesek voltak, mivel természetesen korlátozott számú felismerhető módon szállnak le.
Amikor hat számozott oldal nagyon jó ötlet lett.
A kocka alakú kockák számos ősi társadalomban jelennek meg a régészeti feljegyzésekben. A kocka szokatlanul praktikus: hat egyenlő négyzet számozott oldala van, könnyen számozható, jól veremez, és kompakt eredményeket hoz létre. Amint a jelöléseket szabványosították, az asztalnál mindenki azonnal el tudja olvasni az eredményt.
Az ismerős pip minta csak egy vizuális nyelv a hat eredmény. A kocka időről időre pip-eket, számokat, szimbólumokat és szavakat használt. A lényeg nem a pontok. Az a megállapodás, hogy minden stabil számozott oldal jelent valamit.
Dice válik játék hardver
Évszázadokon át a kockákat versenyjátékokban, szerencsejátékokban és szociális játékokban használták. Elég olcsók voltak ahhoz, hogy cipeljék, és elég egyszerűek legyenek ahhoz, hogy megértsék a deszka nélkül. Ugyanez a tárgy dönthetne a mozgásról, a pontozásról, vagy arról, hogy egy kockázatos lépés sikerrel járt-e.
A modern tabletop játék bővítette a családot. A D4, D8, D10, D12 éD20 kocka kényelmessé tette a valószínűségek használatát a hatosban lévőtől eltérő körülmények között. Szerepjáték játékok segített átalakítani a vegyes poliéder beállított egy felismerhető tárgyat a saját.
Aztán a kocka szoftverré vált.
A virtuális kockáknak nincs fizikai számozott oldaluk. Szoftver generál egy véletlenszerű értéket, és az interfész ezt a számot egy ismerős dobási rituálévá változtatja. A tárgy megváltozott, de a társadalmi funkció alig sikerült: egy csoport olyan eredményt akar, amelyet senki sem választott közvetlenül az asztalnál.